Tihanyi látott hal

Horváth Bálint pannonhalmi bencés szerzetes:
„Még egy neme van a balatoni halaknak, mely kimondhatatlan sokasága miatt nevezetes: ezt kardának vagy gardának hívják (Alosa clupea, alburnus Linn. Cyprinus cultratus). Nagyságra, s alakjára nagyon hasonlít a heringhez s valamint a hering az éjszakai tengerekben bizonyos időben szörnyű nagy seregben jelenik meg, úgy a karda is, némely hónapokban oly számasan költözik a Balatonnak egyik részéről a másikra, hogy a víznek színét egészen elborítja, név szerint novemberben a tihanyi oldalakon lévő öbölbe költözik. Ezt tudván a lakosok, jelesen a tihanyiak, kik között öt társulás tíz-tíz emberrel van, kettős hajócskákra szállanak a vízbe, egy pedig vagy a nyárs, vagy az akasztó, vagy a visszhangi dombra veszi magát, mint a környűállás kívánja, s onnan szűrével különbféle legyintéseket, kanyarításokat tesz, mely mozdulatokhoz, alkalmazkodnak a vízen lévők, kipányvázott hálóikkal s nászádaikkal. S nem ritkán ha a szerencse szolgál nekik, nagy sokaságát kerítik be a kardáknak.”

Herman Ottó természettudós:
„Ha valami, úgy a látott halra való halászat avatja a Balatont magyar tengerré, mert a halászat e módja szakasztott mása az észak tengerein folyó heringhalászatnak, avval a különbséggel, hogy amíg a heringhalász csülkökön magasra hágva lesi a halak seregeit, a tihanyi hegyen járó őrhelyét a föld izzó keblének lehellete hányta föl kellő magasságra: hegyet készített lába alá.”

Jókai Mór költő és színműíró:
„A gardát csak cserepcsíkon lehet sütni. Egy szakácskönyv sem szól róla, hogy mi az a cserepcsíkon sütés. Megrakják a nagy tüzet künn a Balaton-parton, egy szép, szabad tarlón, azt hagyják parázzsá hamvadni; akkor minden egyes garda egy fanyársra felhúzva a máglya széléhez tűzetik a földbe, míg egész kör támad a parázshalom határán, és az eként felnyársaltak kísérteties süstörgéssel pirulnak ott körben, mikor az egyik felül megsült, a nyárs a másik oldalára csavartatik.”

A Balaton halállományának egyik legízletesebb darabja a garda, mely ősszel a lehűlő vízben csapatokba (tihanyi halásznyelven bandákba) verődik. Ezek a bandák a téli időszakokat elvermelve, a mély vízben vészelik át. Ilyen mély víz a Balatonon csak a tihanyi kútnál van, tehát a gardák többsége minden ősszel Tihany felé veszi az irányt. A leleményes tihanyi halászok észrevették, hogy a magasból, tiszta időben a bandák mintázatot rajzolnak a víztükörre. Ezeket a rajzolatokat pedig a félszigetet körülvevő 8 magaslatról remekül lehetett látni. A hal látása fontos és a halászathoz elengedhetetlen volt, ezért ezek az emberek tapasztalt tihanyiak voltak, akik gyerekkoruktól lesték el a mesterséget. Őket a köznyelv csak látóembereknek, ebből következően a gardát pedig látott halnak hívták. A már említett 8 magaslat előtti vizek használatának jogát minden alkalommal sorsvetéssel döntötték el. A sorsolás után a látóemberek felkaptattak a magaslatokra. Míg ők a magasból a vizet kémleleték, társai a parton vártak a jelére. A látóemberek egyezményes, mindenki által ismert jeleket használtak. Ha a látóember garda bandát látott felkapta a kabátját és azzal jelezte merre menjenek társai.

Kapcsolódó program: Garda Fesztivál (november)

A tihanyi Gardafesztiválok – immáron több mint egy évtizede – ezt a szép halászati és egyben kultúrtörténeti hagyományt elevenítik fel, évről-évre egyre nagyobb sikerrel.

Hasonló érdekességek