A Visszhang és a Kecskeköröm legendája

A fiú megbetegedett és betegágyán kérlelte apját, hogy halhassa a lány énekét. Balaton egy ladiknyi gyönggyel fizetett és a tündér minden nap énekelt. A kincs viszont elfogyott és a lány nem nyitotta többé ki a száját. Balaton kérlelte a fösvény Tihanyt, de ő nem tágított, s bekövetkezett a legrosszabb a fiú elhunyt. Balaton bosszút forralt és egy este haragos hullámai elkapták a kecskéket és sziklafalról és megfulladtak a tóban. A hullámok utolérték a megrémült és barlangba menekülő Tihanyt is és a barlang bejáratát eltorlaszolta egy szikla. A víz ura átkot szórt a leányra, aki azóta is hétszer ismétli meg a hozzá szólók szavait. A tóba veszett kecskenyáj szárazföldre vetett körmeit pedig azóta is találni a parton.

„Réges-régen élt a Balaton partján egy szépséges tündér, akit Tihanynak hívtak. Minden áldott nap lehajtotta aranyszőrű kecskenyáját a partra, és énekelt. De olyan gyönyörű hangja volt, hogy amikor énekelt, megálltak az óriások, abbahagyták munkájukat a bányában a törpék, és csak hallgatták. De amilyen szép volt Tihany, olyan fösvény is! Egy idő után elhatározta, hogy nem énekel csak úgy, ingyen, fizessen érte, aki hallani akarja! Hordták is az aranyat, kincset a tündérnek, csak énekeljen!
Történt egyszer, hogy megbetegedett a vén Balaton egyetlen fia.
– Jaj, édesapám, ha Tihany énekét hallanám, meggyógyulnék! – mondta a fiú.
Elment a vén Balaton a tündérhez, és kérte, mentse meg fiát.

De a fösvény tündér neki is csak azt felelte, mint mindenki másnak:
– Fizessen az, aki énekemet hallani akarja!
Balaton felhozta hát a tó mélyéről kincseit, Tihany pedig énekelt. De az aranyak elfogytak, a fiú pedig még nem gyógyult meg. Balaton pedig hiába könyörgött, sírt, a tündér szíve nem lágyult meg. A fiú egyre halványabb lett, egyre betegebb, végül meghalt.

Ekkor a vén Balaton rettenetes haragra gerjedt. Hatalmas vihart támasztott, felkorbácsolta a vizet. Tihany éppen a parton legeltette aranyszőrű kecskéit, amikor egy óriási hullám elragadta tőle az egész nyájat. A szépséges tündér rémülten szaladt egy barlangba, de Balaton elől ott sem tudott megmenekülni. A barlangot ráomlasztotta és átkot szórt reá:
– Te, aki olyan fösvényen bántál a hangoddal, mostantól hétszer ismételd el mindenkinek a szavát!”

A visszhang valójában a 18. század közepe óta létezik, azaz a jelenlegi apátság felépítése óta. Ugyanis a Visszhang-dombról elkiáltott szavak a több mint 300 méterre lévő apátság északi oldaláról verődnek vissza. A domboldalra állítottak egy kis oszlopot, melyet echókőnek neveztek, s innen kellett a templom felé kiáltani. A tihanyi visszhang azonban már nem a régi, ereje egyre csökken. Ezért leginkább a domb és a templom közé ültetett fák lombja a felelős.

A kecskekörmök pedig nem mások, mint az 5 millió évvel ezelőtt, a Pannon-tengerben élt Congeria ungula caprae nevű kagylók lekoptatott ősmaradványai.

Hasonló érdekességek